Élő közvetítés örökfogadalomról
A kapucinus rend története
A Kisebb Testvérek Rendjét Assisi Szent Ferenc alapította. A Rend 1210-ben szóban, majd 1223-ben írásban nyert pápai megerősítést. A Kapucinus Rend az obszerváns ferences és a minorita renddel együtt Assisi Szent Ferenc első rendjét alkotja.
A Kapucinus Rend egy a ferences rendből kiindult XVI. századi reform eredményeként szüleetett meg, miután Matteo da Bascio ferences szerzetes sok későbbi hozzá csatlakozóval 1529-ben elindította a reform ág kialakulását, mely 1619-ben nyerte el végleges önállóságát, amikor is hivatalosan szerzetesrenddé nyilvánították.
E reform ág szakállt és csuklyát (caputium-ot innen a kapucinus elnevezés) viselő tagjai kezdettől fogva Assisi Szent Ferenc gyermekeinek tekintették magukat. A Szent Rendalapító Atya Regulájának és Végrendeletének szellemében igyekezték élni az evangéliumi életet tulajdon nélküli szegénységben, tisztaságban és engedelmességben.
Nagyobb hangsúlyt kapott életükben a csöndes, imádságos visszavonultság, de ugyanakkor ott voltak a járványos betegek ápolásánál; a csatatereken mint tábori lelkészek; és főleg az egyszerű szegény nép körében mint népszónokok és hittérítők.
A Jezsuiták után a kapucinusoknak volt a legtöbb vértanúja az ellenreformáció alatt. A Rend jelenleg 11 700 tagot számlál, és míg a nyugat-európai és észak-amerikai kolostorok hivatások hiányában sajnos kiürülőben vannak, addig Kelet-Európában, Dél-Amerikában, Afrikában, Indiában, Indonéziában a Rend látványos virágzásnak indult és növekszik.
Magyarországon a Rend 1674-ben kezdte meg letelepedését a Bazini kolostor (ma Szlovákia) alapításával. Az 1950-es feloszlatáskor a magyar közösség 100-110 tagot számlált. Jelenleg Magyarországon 2 ősi rendház ad otthont kapucinus testvéreknek: a Móri és a Budai Rendház.
Forrás: https://uj.katolikus.hu/rendek.php?h=83
A kapucinus lelkiség
A kapucinus lelkiség meghatározásánál az alapító, Assisi Szent Ferenc lelkiségét, tanítását és életmódját kell alapul vennünk. Szent Ferenc Isten megtestesülését és kereszthalálát, mint a legfőbb irgalmasságot hirdeti. Isten iránti szeretete a Szentírás, az Eucharisztia és az Egyház iránti tiszteletben nyilvánult meg leginkább.
Lelkiségünk fontos részét képezi a testvéri élet, a közösség. Mint az Atya gyermekei, a közösség tagjai, akik nem választják egymást, mind más és más háttérrel, neveltetéssel, tudással érkeznek, Isten ajándékaivá válnak egymás számára.
A kapucinusokat “kisebb testvéreknek” is nevezik. Szent Ferenc tanítása és példája szerint, a rend tagjai lemondanak minden rangról és hatalomról, és megmaradnak egyszerűségben – csak Istenben kívánnak gazdagodni. A testvérek lemondanak vagyonukról, tulajdonukról. A szabadon vállalt szegénység teret nyit a szerzetesi közösség számára, hogy megtapasztalja Isten gondviselő jóságát.
Egy közösség, mozgalom lelkiségét mások felé megfogalmazni nehéz vállalkozás, valójában kimondhatatlan dolog, amit leginkább csak megtapasztalni lehet, akár a családi légkört.
Hivatás
Szerzetesi hivatás jelei
Papok és szerzetesek, ilyesmiket szoktak mondani, amikor visszaemlékeznek, arra, hogy hivatásuk kezdetén mit éreztek:
“Nyugtalanság. Valahogy nem tölti be a szívemet, amit jelenleg csinálok. Lehet értékes, de mégsem elég. Valami többre vágyom, csak nem tudom mi is az.”
“Jézus személye nagyon fontossá válik számomra. Vágyom jobban követni Őt. Szeretek Vele időt tölteni az imában. Barátok vagyunk. Vágyom egy még mélyebb kapcsolatra Vele, radikálisabban az Övé lenni.”
“A Szentmise nagyon sokat kezd jelenteni számomra.”
“Újra és újra felmerül bennem a vágy, hogy többet adjak Istennek és az embereknek.”
“Vonz a szerzetesi vagy a papi élet, szívesen álmodozom róla. Lelkesítenek bizonyos oldalai. Van, hogy el tudnám magam képzelni, hogy misézek, hirdetem az evangéliumot. Ez olyan jó érzéssel tölt el. Főleg amikor Istenhez közel érzem magam, akkor tűnik vonzónak ez az út.”
“Olykor nagyon ellentétes érzéseim vannak. Hol arra vágyom, hogy szerzetes legyek, máskor meg a házasság vonz nagyon. Erősen hullámoznak az érzéseim.”
“Mondták már nekem mások is, hogy el tudnának képzelni papnak, szerzetesnek.”
“Nagyon szeretnék segíteni a szegényeken, rászorulókon. El tudnám magam képzelni, hogy értük éljek.”
“Olyan jó lenne megismertetni Jézust másoknak. De hogyan?”
“Megragadott Szent Ferenc alakja. Nagyon elkezdett érdekelni. Nagyon vonzó számomra az ő példája.”
“Ha olvasok a ferences rend tevékenységéről, történetéről, akkor lelkesedést érzek. Szívesen lennék olyan, mint ők, tenném azt, amit ők.”
Ha több ezek közül igaz rád, bizonyos rendszerességgel előfordul, érdemes komolyan feltenned a kérdést: “talán engem hív?” (…)
Miért lesz valaki pap vagy szerzetes?
Egyes statisztikák szerint három serdülő közül legalább egynek megfordul a fejében a gondolat, hogy pap, illetve szerzetes lesz. Aztán mégsem lesz sem ez, sem az. Ellenben sokan mégis meghallják a hívást, elfogadják és megelégedetten élik papi ill. szerzetesi mivoltukat. Charles de Foucauld, a katonából lett remete pap mondta egyszer, hogy értelmetlen úgy fogalmazni, hogy valaki „hivatást választ”. A hivatást nem mi választjuk, hanem Isten adja, mi csak felismerjük és elfogadjuk. (…)
Kaland is a hivatás. Nagy szívek, bátor lelkek isteni kalandja, hogy vállalják Jézus életét, hogy rábízzák jövőjüket. Nem az elesettek menedékhelye a kolostor, hanem a bátrak bástyája, ahonnan „meglepik” ezt a megzavarodott világot Jézus örömhírével: hogy Isten nagyon szeret bennünket. (…)
Az Úr ma is járja a világot és keresi a bátor fiatalokat, akik hajlandók vállalni a nagyszerű kalandot: teljesen Istennek szentelni életüket és tehetségüket, jelenüket és jövőjüket, hogy Jézus munkatársaiként a mai Egyház nevében továbbvigyék az Örömhírt: Isten nagyon szereti az embert. /Részlet Szentmártoni Mihály SJ , „Istenkeresésünk útjai” c. könyvéből, Agapé kiadó, Szeged 2000./
Ha keresed az utad, ha már megfogalmaztad a kérdést: „Mit kívánsz tőlem, Istenem?”, és legfőképp, ha már megfordult benned: „Nem lehetnék én is szerzetes?”; mi örömmel segítünk neked döntésed meghozatalában. Keress minket bizalommal a honlapon található elérhetőségeinken!
Házaink
A móri kapucinus-templom és rendház /1701/ Móron 1695-ben telepedtek meg a kapucinusok.
1701-ben készül el a rendház és templom, melyet július 24-én szentel fel a kalocsai érsek és veszprémi püspök, gróf Széchenyi Pál. A rendház rövid időn belül valóságos kapucinus központtá válik, ahol sokszor 15-18 atya is tevékenykedik egyszerre. Térítő tevékenységük nemcsak Mórra, hanem a környező településekre is kiterjed, úgy, mint Bodajk, Tata, Pusztavám, Bokod. Tevékenységük átnyúlt egész Veszprém és Komárom megyékre.
A kapucinusok valóban a szegények lelkipásztorai voltak, bekapcsolódtak a mindennapokba. Ezt bizonyítják a kegyeleti emlékhelyek, a kápolnák, búcsújárások, körmenetek. Ők voltak az első tűzoltók (1766), jobbágymegmozdulások alkalmával ők közvetítettek úr és paraszt között életük kockáztatásával. A kapucinusok a lelki gondozás mellett a lakosság támaszai is voltak. A XVIII. sz. első felében, amikor súlyosabbnál súlyosabb járványok és egyéb betegségek szedték áldozataikat, a móriakat és a környező falvak lakóit a szakállas barátok gyógyították. 1734-ben a rendházban létesült az első gyógyszertár, ahol a gyógyszereket nem pénzért árusították, hanem az igénylők „alamizsnát” adtak a szolgáltatásért. A patikát 1807-ben kénytelenek voltak eladni a rendház felújítása miatt.
Az 1810-es földrengés súlyos károkat okozott a templomban és a rendházban. A plébániatemplom rangjára emelt épületet egy emberöltőn át részleges felújításokkal óvták meg az összedőléstől. Mivel azonban az eredetileg 600 fő befogadására épült templom nem tudta befogadni az időközben 4 ezer főre duzzadt híveket, egyre sürgetőbbé vált korszerűsítése. A kiegyezést követő gazdasági fellendülés teremtette meg a pénzügyi alapokat ahhoz, hogy az adományokból végre megépülhessen az új templom. 1880. áprilisában kezdődtek meg a munkálatok. A megnagyobbított templomot 1881-ben már fel is szentelték, az istentiszteletet is meg lehetett tartani. A homlokzatból félig kilépő gúlasisakos torony építését 1884-ben kezdték meg és 1885-ben két új harang beépítésével fejeződtek be. Az eredetileg barokk stílusú templomot eklektikus stílusban építették újjá.
1950-ben a szerzetesrendek feloszlatásával a móri kapucinusoknak is el kellett hagyniuk rendházukat, hogy helyüket világi papok vegyék át. 1989. őszén tértek vissza aztán Mórra. Nagy erőfeszítéssel és összefogással sikerült a rendnek a kolostort, valamint templomot kívülről és belülről rendbehozatni. A kapucinus templom jelelen a városi plébánia területén mint templomigazgatóság működik. (Kisvári Edina)
A budai kapucinus templom és kolostor helyén a középkorban is épület volt, feltehetően az ágostonrendiek kolostora. A török hódoltság idején a mai templom területén állt Tojgun pasa dzsámija; ettől csak egy szűk sikátor választotta el a török fürdőt, amely a későbbi kapucinus kolostor helyén húzódott észak – déli irányban. (A középkori és a török falmaradványok az 1972-73-ban végzett ásatások során kerültek elő.) 1687-ben a dzsámit a jezsuiták kapták meg, akik tatarozták, török jeleket viselő falait bevakolták, és ilyen formában plébániatemplomnak használták. Az egykori török fürdő katonai kórházként szolgált, jezsuita igazgatás alatt. 1687-ben Széchényi György esztergomi érsek, hercegprímás megalapította a budai kapucinus kolostort és erre a célra a szerzetesrendnek pénzadományt is felajánlott.
A rend főnöke 1688-ban kérte és királyi leirat alapján meg is kapta a katonai kórházat és az egykori dzsámit kolostor és templom céljaira, de az épületet ténylegesen csak 1692-ben vehették használatba. 1697-től kezdve az ideiglenes jellegű templomot folyamatosan átépítették. Az átalakítást Linzi Ottó kapucinus atya irányításával végezték. Az elkészült templomot Árpád-házi Szent Erzsébet tiszteletére, 1716. szeptember 20-án szentelte fel Natali Lukács belgrádi püspök. 1756-ban a mai Corvin teret és a Várhegy lejtőjén is egy jó darab területet magában foglaló birtokot fallal vették körül. 1776-77-ben kelet felé meghosszabbították a templomot és új, volutás oromzatú, barokk homlokzatot kapott.
1849 tavaszán a templomban kár keletkezett. Leginkább a tetőzet sérült meg, de ez is elég lehetett arra, hogy az épület állaga a következő években erősen leromoljon. A teljes újjáépítés elkerülhetetlenné vált. Ezt 1854-56-ban hajtották végre. Az újjáépítés nyomán alakult ki az épület ma is ismert formája, viszont alig érintette a barokk templombelsőt.
Az épületegyüttes 1944-45-ben súlyosan megrongálódott, egy bomba áttörte a templom mennyezetét is, és a szentély előtt robbant fel. Elpusztultak többek között a 18. századi oltárképek, a neobarokk szószék, az üvegablakok és a falfestés nagy része. A templom belsejét a háború után helyreállították, az oltárépítményekbe új képeket helyeztek. Külsejét 1968-69-ben renoválták. A plébániát jelenleg ismét a kapucinus rend látja el.
(Forrás: Az Esztergom – Budapesti Főegyházmegye névtára és évkönyve 2007)
2004. április 24-én, Erdő Péter bíboros, érsek döntése nyomán letrejött a magyarországi olaszok lelkipásztori ellátását felvállaló Aviánói Boldog Márk Budapesti Olasz Lelkészség, melynek székhelye a kapucinus atyák által ellátott Budapest-alsóvízivárosi Szent Erzsébet plébániatemplom lett. A rendház területén kapott helyet a Boldog Aviánói Márkról nevezett kapucinus lelkiségi központ is.
Facebookon is megtalálsz bennünket. 
Rendünk központi honlapját itt találod.
Email: fr.jozsef@gmail.com
Email: framarcomsv@gmail.com
kapucinusok.hu 2019 © Minden jog fenntartva!